_____________________________________
- az Egyesült Királyság történetileg jelentősen befolyásolni tudta liberalista szemléletével a közös piac- egységes piac fejlődését;
- az uniós piacokhoz való hozzáférés nyertesei a brit cégek;
- uniós szintű foglalkoztatás- és társadalompolitika kialakulásának folyamatát megkérdőjelezi azon az alapon, hogy nem feltétlenül szükséges a belső piac megfelelő működéséhez.
A jelentés legérdekesebb részében a kormány az egységes piac brit nemzeti érdekre gyakorolt hatását vizsgálja. A következő gazdasági, jogi és közpolitikai elemeket veszi sorba.
Elemzi az egységes piac gazdasági hozamait. A legtöbb tanulmány szerint mind Nagy-Britannia, mind pedig az EU GDP-je jelentősen nagyobb a gazdasági integrációnak köszönhetően. Az áruk szabad áramlása javította a brit cégek áruinak versenyképességét a belső piacon, a szolgáltatások liberalizációja azonban csak lemaradással követi ezt a folyamatot. A munkavállalók szabad áramlása sem eredményezte az egyes tagállamokban fennálló bérszínvonal közötti különbségek mérséklődését. A munkaerő eltérő termelékenysége nem konvergál az államok között. Általános következtetésként azonban az levonható, hogy a GDP-re pozitívan hatott a belső piac. Az uniós piacokhoz való hozzáférés nyerteseinek nevezi a jelentés a brit cégeket.
Megvizsgálja a jogi rezsim gazdasági szereplőkre gyakorolt hatását, kiemelve, hogy a vállalkozások pozitívan értékelik az összenyitott tagállami piacokból létrejövő egységes uniós piachoz való hozzáférést, de ugyanakkor az uniós szabályozási terhek emelkedéséből adódó negatív következményekkel is számot kell vetniük a vállalkozásoknak. A fent említett terhek jellegéről és irányáról kialakult nézetek különböznek, de annak mértéke aggasztó a vállalkozások szerint. A vállalkozások részéről negatív jelzések érkeznek a belső piac támasztotta szabályozási teher jellege és növekvő nagysága miatt. Bizonyítékok támasztják alá azt is, hogy az implementációs sztenderdek és a jogi kikényszerítés módjai nagyban különböznek Unió-szerte, és ez jelentősen gátolja a brit vállalatokat az egységes piac biztosította lehetőségek előnyeinek kihasználásában. A brit implementációt egészen 2011-ig az jellemezte, hogy az irányelvi szabályokon túlnyúlóan (pl. más területeken vagy a minimum szintek felett is) önkéntesen valósított meg jogharmonizációt. A 2011-ben megkötött koalíciós megállapodásban a pártok abban állapodtak meg, hogy ezt a túlnyúló, azaz nem kötelező jogharmonizációt visszaszorítják.
Tanulmányozza az egységes piac hatását a politikák fejlődésére. Kiemeli az Egyesült Királyság jelentős befolyását a közös piac fejlődésére, amely egy széleskörű liberalizáció irányába vitte el az EU-t. Megvizsgálja, hogy vajon az egységes piac megteremti-e az uniós szintű politika-alkotás igényét más területeken, akár gazdasági, akár politikai okokból, és arra a következtetésre jut, hogy ez elkerülhetetlenül megtörténik olyan területeken, mint az állami támogatás, a verseny vagy a hálózati iparág, és potenciálisan megtörténik az olyan területeken is, mint a környezet- vagy a regionális politika. A vélemények eltérnek arról, hogy ez a tendencia szükségessé tesz-e az uniós szintű foglalkoztatás- és társadalompolitikai szabályozásokat; e téren főleg a nagyvállalatok és az üzleti kereskedelmi társulások szkeptikusak. Általánosságban a jelentés kiemeli az erőteljes brit liberális hatást az egységes piac fejlődésében. Egy olyan, 2008 óta felismerhető tendenciára is hívja fel figyelmet, amelyben az EU egy olyan gravitációs központ felé mozdul, amelyben a kevésbé „piacbarát irány” a meghatározó.
A fejezet konklúziója az, hogy az integráció a legtöbb, majdnem az összes megkérdezett résztvevő véleménye szerint jelentős gazdasági hozamokat teremtett az Uniónak, és ez által az Egyesült Királyságnak is. Ezen kívül Unió-szerte széles körben elterjesztette a britek liberális politikaalkotási modelljét. Azonban különféle korlátozásokat és egy olyan szabályozási keretet is magával hozott, amelyet egyesek nehéznek és terhesnek találnak, még akkor is, ha a kötelezettségek nem nagyobbak, mint ha nemzeti szinten szabták volna ki őket. Az egységes piaci szabályok túlcsordulása számos, nem gazdasági területen (szociális politika, környezetvédelem, stb.) jogharmonizációt indukált, amely nem mindig kívánatos a brit érdekek alapján, mert a nemzeti politikák kialakításának szabadságát korlátozza. Feltehető a kérdés, hogy ezen jogterületek szabályozása szükséges-e a belső piac hatékony működéséhez és amennyiben igen, ez a szélesebb politikai kompromisszum alapján elkerülhetetlen –e. Vajon ez a költségek és bevételek, valamint gazdaság és politika között fennálló kompromisszum mindent egybevetve előnyös-e az Egyesült Királyságnak?
A legtöbb megfigyelő és a jelentéshez kapott bizonyítékok nagy része pozitív választ ad erre a kérdésre. Mindezt nem fenntartások nélkül, hanem a már elért gazdasági előnyökre és a jövőben potenciálisan elérhető hozamokra fókuszálva teszik.
Az írás a szerzők véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.