Horváthy Balázs Czina Veronika
(fordítás)
_____________________________________
A Tanács 2014 májusában elfogadta a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról szóló rendeletét (a továbbiakban ’Rendelet’). A Rendelet egy olyan horizontális keretet fog bevezetni, amely erősíteni fogja az EU nemzetközi kereskedelmi rendszerben való érdekérvényesítési képességét, valamint lehetővé teszi a nemzetközi több- és kétoldalú kereskedelmi megállapodásokból eredő kötelezettségeket megsértő harmadik országok elleni fellépést. Előzőleg az EU csak ad hoc módon tudott fellépni kereskedelmi partnerei korlátozó intézkedései ellen, tehát az új rendelet egy létező űrt fog betölteni az Unió közös kereskedelempolitikájában. Már az Európai Bizottság korábbi, 2012-es javaslata (COM (2012) 773 final) megpróbálta figyelembe venni azt a tényt, hogy az Uniónak nem volt még egy horizontális kerete a kereskedelmi partnerek jogsértő magatartása ellen való gyors és hatékony fellépésre. Továbbá, a javaslat megoldást is jelenthetett volna arra a kissé paradox helyzetre, amelyben a Bizottság találta magát a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után. A Lisszaboni Szerződés ugyanis bevezette a rendes jogalkotási eljárás alkalmazását a közös kereskedelempolitika terén, amelynek következtében, az EUMSz 207. cikkének megfelelően, a Tanács és a Parlament közös jogalkotóként döntenek a kereskedelempolitikát érintő ügyekben is. Ez az új eljárási módszer egyrészt ugyan az uniós kereskedelempolitika demokratikus legitimitásának megerősítéseként is értékelhető volt, másrészt azonban, főként az Európai Parlament részvétele miatt, a jogalkotási folyamat lényegesen összetettebbé vált és jelentősen lelassult a szerződéses reform után. Azonban a kereskedelmi érdekek érvényesítése az EU által megkötött kereskedelmi megállapodások alapján az intézkedések gyors végrehajtását, az eljárási keretekhez és szoros határidőkhöz való alkalmazkodást kívánja meg, aminek aligha felelnek meg az általános uniós döntéshozatali eljárások, melyek akár 30 hónapig is elhúzódhatnak. Így tehát helyénvaló és indokolt volt bizonyos jogkörök, mint tipikus végrehajtási funkciók, átruházása az Európai Parlamentről és a Tanácsról a Bizottságra, valamint az is, hogy a harmadik országokkal szembeni kereskedelmi érdekek érvényesítésére szolgáló intézkedésekhez egy kiszámítható keretet dolgoztak ki. A javaslatot a Parlament április 2-án fogadta el módosításokkal, majd a Tanács május 8-án döntött a Rendeletről (a Rendelet a Hivatalos Lapban még nem jelent meg, a Tanács által elfogadott szöveg végleges változata itt érhető el).
A Rendelet elsődleges célja, hogy szabályokat és eljárásokat állapítson meg annak érdekében, hogy az Unió hatékonyan és a kellő időben élhessen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások által ráruházott engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére vagy visszavonására irányuló jogaival, legyen szó akár több- vagy kétoldalú megállapodásokról, melyekben az EU részt vesz. E célok megvalósítása a Rendelet hatálya alá tartozó, alábbi három területen történik:
1. Megtorló intézkedések a WTO vitarendezési szabályairól és eljárásairól szóló egyetértése (WTO vitarendezési egyetértése) alapján születő döntés nyomán, valamint nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján (beleértve a regionális és bilaterális egyezményeket).
A rendelet eljárási eszközt biztosít a döntéshozatalhoz akkor, amikor az EU felhatalmazást kap engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére vitarendezési eljárásokat követően. Fontos azonban megjegyezni, hogy az EU kereskedelempolitikai mozgástere ezekben az esetekben a WTO-normák, illetve más ide tartozó kereskedelmi megállapodások rendelkezései által jelentősen korlátozott. Ami a WTO-jogot illeti, a WTO vitarendezési egyetértésének 22. cikke a kompenzáció és az engedmények felfüggesztése kapcsán szigorúan meghatározza, hogy a WTO-tagállamok ténylegesen mely engedményeket vagy kötelezettségeket függeszthetnek fel. Eszerint a panaszos félnek először is arra kell törekednie, hogy ugyanabban a szektorban függessze fel az engedményeket, amelyben a másik tagállam jogsértése történt; majd ugyanazon egyezményen belül, azonban más szektort érintő engedmény felfüggesztése eszközölhető (‘cross-sectoral’ retaliation); és csak legvégül kerülhet sor olyan megtorló intézkedés bevezetésére, amely a jogsértés tárgykörébe eső egyezményen kívüli, más WTO-egyezmény által érintett engedmény felfüggesztéséhez vezet (ún. ’cross-agreement’ retaliation, pl. engedmények megszüntetése a GATS-ban a GATT megsértése esetén). Más regionális vagy kétoldalú egyezmények is tartalmazhatnak vitarendezési szabályokat, de a legtöbb esetben, amennyiben a többi fél is WTO-tag, ezek a szabályok általában csak kisegítő jellegűek. Példaként említhető, hogy az Európai Unió által kötött több regionális és kétoldalú megállapodás kizárja a saját vitarendezési szabályai alól a kereskedelmi védelmi eszközök felülvizsgálhatóságát, így ezekkel szemben a fellépés csak közvetlenül a WTO vitarendezési eljárásában történhet meg.
2. Engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása, amennyiben egy harmadik ország a védőintézkedésekről szóló WTO-megállapodás vagy az egyéb nemzetközi megállapodásokban foglalt rendelkezések értelmében vezet be védőintézkedéseket.
Amikor egyes országok a kereskedelmi megállapodások kivételeket tartalmazó záradékait alkalmazzák, különösképpen ha a védőintézkedést a GATT XIX. cikke és a védőintézkedésekről szóló WTO-megállapodás alapján vezetik be, az Európai Uniónak ellentételezésként joga van engedményeket követelni. A védőintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 8. cikke alapján a korlátozó ország köteles arra, hogy kereskedelmi kompenzációt ajánljon fel a korlátozó védőintézkedés ártalmas hatásainak ellentételezéseként. Ha a felek nem tudnak kompromisszumra jutni az engedményekről, a védőintézkedésekről szóló WTO-megállapodás feljogosítja a védőintézkedés által érintett országot arra, hogy helyreállító intézkedéseket tegyen a korlátozó országgal szemben (pl. további vámok bevezetése stb.). Általánosságban más kétoldalú és regionális kereskedelmi egyezmények is magukban foglalják annak a lehetőségét, hogy a felek az engedmények egyensúlyát helyreállíthassák, tehát a Rendelet abban a környezetben is alkalmazható.
3. Engedmények módosítása egy WTO-tag által az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerint anélkül, hogy megállapodás született volna kompenzációs kiigazításokról.
A GATT XVIII. cikke elsősorban feljogosítja a tagokat arra, hogy módosításokat javasoljanak a szerződéses engedményeikre a többi féllel konzultálva. Ha a résztvevő országok nem tudnak megegyezésre jutni, akkor a tárgyalásokat kezdeményező szerződött fél jogosult az engedmények egyoldalú módosítására, ugyanakkor azonban azok az országok, amelyeket a GATT XVIII. cikke erre felhatalmaz, kompenzációs intézkedéseket tehetnek (pl. olyan államok, melyeknek megalapozott érdekük vagy ún. főszállítói érdekeltségükvan). Habár az EU még nem vont vissza engedményeket a GATT XVIII. cikke alapján, a lehetőség meg van erre, és ebben az esetben a Rendelet megkönnyíti majd a hatékony eljárást az egyes engedmények visszavonásával vagy módosításával kapcsolatban, melyeknek rövid határidőn belül kellene megtörténnie.
Amennyiben szükséges lépni az EU kereskedelmi érdekei megvédése érdekében, akkor az Európai Bizottságnak olyan végrehajtási intézkedéseket kell alkalmaznia, melyek meghatározzák a megfelelő kereskedelempolitikai lépéseket. A Rendelet lefekteti a feltételeket, amelyekhez a végrehajtási jogi aktusoknak igazodniuk kell (a Rendelet 4. cikke). Ezek a követelmények részben az EU által bevezetendő megtorló intézkedések vonatkozó nemzetközi kereskedelmi jogi szabályaira és az alkalmazható intézkedések korlátaira utalnak; valamint pontosítják azokat az általános követelményeket, melyek meghatározzák a megfelelő kereskedelempolitikai intézkedés megválasztását (pl. hatékonyság, az intézkedés alkalmassága arra, hogy segítséget nyújtson a gazdasági szereplőknek, az aránytalanul összetett és túlzottan költséges adminisztratív folyamatok mellőzése stb.). A lehetséges kereskedelempolitikai intézkedések közé tartoznak a vámok (vámengedmények felfüggesztése, új vámok bevezetése stb.), a mennyiségi és egyéb adminisztratív korlátozások (kvóták, import és export engedélyek stb.) és a közbeszerzés területén felmerülő árukra, szolgáltatásokra és szolgáltatókra vonatkozó engedmények felfüggesztése. A Rendelet egy ésszerű intézményi mechanizmust vezet be, minthogy a kereskedelempolitikai intézkedések elfogadása az általános komitológia-eljárás keretén belül fog zajlani az Európai Parlament és Tanács 182/2011/EU rendelet alapján, és a Bizottságot a folyamatban a Kereskedelmet gátló akadályokról szóló rendelet (Tanács 3286/94/EK rendelet) által alapított testület fogja segíteni. Tehát sem új, sem párhuzamos intézmények felállítására nem került sor a Rendeletből kifolyólag.
Ahogy a fenti rövid összefoglaló is mutatja, a Kereskedelmi jogok érvényesítéséről szóló rendelet lehetővé teszi majd az EU számára kereskedelmi megtorló intézkedések bevezetését egy tiszta és hatékony eljárási kereten belül, amikor az unió kereskedelmi érdekei forognak kockán. Továbbá, a Rendelet hatékonyan bátorítja a kereskedelmi korlátokat alkalmazó országokat, hogy feleljenek meg a nemzetközi kereskedelmi jognak és hagyjanak fel a tiltott kereskedelmi intézkedések folytatásával. Az új Rendelet konkrét célja tehát nem az, hogy protekcionista eszközt adjon a Bizottság kezébe, hanem ezen keresztül biztosítható a nemzetközi kereskedelmi normáknak való nagyobb megfelelés. Az európai vállalatok és egyéb üzleti szereplők szempontjából a Rendelet legmegkapóbb eleme egyrészt az, hogy leegyszerűsíti azokat az eljárásokat, melyek keretében az EU ellenintézkedéseket vezethet be. Másrészt, az is fontos, hogy a rendelet nem csak a termékkereskedelemre lesz hatással, hanem magában foglalja az engedmények felfüggesztését a szolgáltatások terén is. Ennek következtében a Rendelet hatóköre az üzleti szereplők széles rétegeire kiterjed, akik előnyt tudnak majd kovácsolni a rendelet által szabályozott gyors és hatékony eljárásból, amennyiben a nemzetközi kereskedelmi tevékenységük során akadályokba ütköznek.
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.