Wolf Szandra
_____________________________________
- A poszt első részében az EU Kanadával aláírt szabadkereskedelmi megállapodásának beruházásvédelmi vitarendezéssel kapcsolatos újításait tekintettük át.
- A poszt második részében az USA-val tárgyalás alatt álló Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházásvédelmi Partnerségről szóló Megállapodást érintjük és kitérünk arra az EU rendeletre, amely a választottbírósági ítéletekből eredő pénzügyi felelősség megosztását szabályozza az EU és tagállamai viszonyában.
Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházásvédelmi Partnerség
2013 júniusában az Európai Unió az Egyesült Államokkal is tárgyalásokba kezdett egy a CETA-hoz hasonló koncepcióként megvalósítandó kereskedelmi és beruházásvédelmi egyezmény a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházásvédelmi Partnerség (angolul Transatlantic Trade and Investment Partnership, a továbbiakban „TTIP”) létrehozása érdekében. A TTIP, hasonlóan a CETA-hoz egy szabadkereskedelmi megállapodás, amely tartalmaz beruházásvédelmi rendelkezéseket, előre láthatólag kiváltva ezzel az egyes EU tagállamok és az Egyesült Államok között jelenleg hatályban lévő kétoldalú befektetésvédelmi megállapodásokat.
A TTIP általános célja az Európai Unió és az Egyesült Államok gazdaságának, valamint a munkahelyek számának növelése a kereskedelmet akadályozó tényezők eltávolításával. A tervek szerint ennek megvalósítására két intézkedéstípussal kerül majd sor. Egyrészt a vámok és más korlátozások megszüntetésével válik lehetővé a piachoz való szabad hozzáférés biztosítása. A szabályozás egységesítése, a felesleges bürokrácia felszámolása, valamint a nemzetközi sztenderdek bevezetése biztosítja majd a kereskedelmi ügyletekkel és befektetésekkel kapcsolatos költségek csökkentését, a várakozások szerint szintén elősegítve ezzel a gazdasági növekedést.
A beruházásvédelem tekintetében a TTIP várhatóan a CETA-hoz hasonlóan újító módon fogja meghatározni a beruházásvédelmi alapelveket, valamint a beruházásvédelmi vitarendezési mechanizmusokat is. A cél mindenképpen egy egyszerű, világos szabályozás létrehozása és a választottbírósági eljárásokban fokozott átláthatóság biztosítása.
A TTIP ISDS-rendszerének kidolgozásával kapcsolatos munkálatok jelenleg is zajlanak. 2014. július 13-án lezárult az Európai Bizottság által közzétett nyilvános konzultáció, amelynek eredményei várhatóan a későbbiekben kerülnek közzétételre.
Európai Parlament és Tanács 912/2014/EU rendelete
A CETA tárgyalások előrehaladtával és a TTIP tárgyalások megkezdődésével az Európai Unió a közeljövőben nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is nemzetközi beruházásvédelmi egyezmények alanyává válik, ezért szükségszerűen felvetődött az ilyen szerződésekből eredő jogvitákért való pénzügyi felelősség szabályozásának igénye. Ennek fényében született meg az Európai Parlament és Tanács 912/2014/EU rendelete (a továbbiakban a „Rendelet”) az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választottbírósági döntésekkel kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról.
A Rendelet jelentősége tehát annak meghatározása, hogy hogyan oszlik meg a beruházásvédelmi választottbírósági eljárás során a befektetőnek esetleg megítélt pénzbeli kártérítés, a választottbírósági eljárással kapcsolatban felmerült költségek, valamint a jogi képviselet költségei. A Rendelet alapján az anyagi felelősség úgy oszlik majd meg, hogy a tagállam viseli a felelősséget olyan esetekben, amikor a beruházásvédelmi egyezménnyel összeegyeztethetetlen elbánásért nem az Európai Unió, hanem az a tagállam felel, amelyben a beruházásra sor került és amelynek jogszabálya a beruházásvédelmi egyezménnyel összeegyeztethetetlen volt. Kivételként említi a Rendelet azt az esetet, amikor a tagállam által alkalmazott, az egyezménnyel összeegyeztethetetlen intézkedést az EU jog írta elő, ilyenkor ugyanis az Európai Unió viseli majd az anyagi felelősséget.
A Rendelet 2014. szeptember 17-én lépett hatályba, ténylegesen azonban csak akkor kerül majd alkalmazásra, amikor az első Európai Unió által kötött beruházásvédelmi egyezmények ISDS rendelkezésein alapuló beruházsávédelmi jogviták felmerülnek, azaz, vélhetően csak évek múlva.
Konklúzió
Általánosságban elmondható, hogy a beruházásvédelmi vitarendezés tekintetében az Európai Unió az elmúlt néhány évben jó úton indult el az elméleti igények felvetődésétől az új egyezmények (a CETA és a TTIP), valamint a Rendelet megalkotásával. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez az út még koránt sem ért véget, hiszen jelenleg is tárgyalásokat folynak Kínával, Mianmarral, Szingapúrral, Indiával, Japánnal, Thaifölddel, Vietnámmal és még számos más országgal beruházásvédelmi rendelkezéseket is tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodások megkötéséről. Mindezek alapján jogos várakozásunk, hogy a következő tíz évben robbanásszerű fejlődést tapasztalunk majd a beruházásvédelem és különösen a beruházásvédelmi vitarendezés területén.
_____________________________________
Wolf Szandra PHD hallgató.
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.